Vicclap és mások

Konfucius, Buddha, Mohamed és
Jézus Krisztus


Egy kínai ember egyszer elmesélte élete tapasztalatait a maga képes nyelvén:
Mély verembe estem, minden erõmmel igyekeztem kijutni, de nem sikerült.
Arra jött Konfucius és így szólt:
- Fiam, ha hallgattál volna a tanításomra most nem lennél ebben a veremben.
- Ezt tudom! - kiáltottam, de ez most nem segít rajtam. Segíts! Akkor követem tanításodat.
Konfucius azonban mit sem törõdve velem folytatta útját és otthagyott reménytelenül.
Majd másvalaki jött, és letekintett a verem mélyére.
Buddha volt. Keresztbefonta karját és azt mondta:
- Fiam, ha te is keresztbefonod karodat, behunyod szemedet és a teljes nyugalom és alázatosság állapotába kerülsz, akkor eléred a nirvánát, az örök megsemmisülést, ahogy én is elértem. Légy közönyös minden külsõ körülménnyel szemben, és megtalálod nyugalmadat.
Sietõs léptekkel közeledett Mohamed, lehajolt a verem szélén és lenézett.
- Ember! Ne csinálj olyan nagy lármát! Annyi bizonyos nyomorult helyzetben vagy. Félsz? Nos, nem kell félned. Allah akarata volt, hogy ide beleessél. Ezt jól gondold meg. Ki tehet valamit Allah akarata ellen? Mondd el a hitvallást: Allah nagy és Mohamed az õ prófétája. Mormold ezt a vallástételt amíg örökre be nem zárul a szád. Aztán halj meg. Kétszeresen fogod élvezni a paradicsom gyönyörûségeit. És Mohamed is elment, de engem nyomorult embert nem szabadított meg.
Aztán ismét hangot hallottam.
- Fiam!
Feltekintettem és megláttam Jézus arcát. Az ember fiáét, telve részvéttel és együttérzéssel. Egyetlen szemrehányó szó sem hagyta el az ajkát. Azonnal lejött hozzám a verembe. Tulajdon életét adta, hogy megmentsen. Karjával átölelt, kiemelt a verembõl és szilárd talajra állította lábamat. Levette beszennyezõdött ruhámat, és tulajdon ruhájába öltöztetetett. Azután ennem adott, végül így szólt:
- Kövess engem, és mostantól fogva vezetlek. Megõrzöm lábadat az eleséstõl.
Ezért lettem én -így mondta a kínai- Jézus követõje