Vicclap és mások

 Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van
Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat,
benne a
sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ
ad a kérdésre.
Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne
Grahammel
készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson
riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel
kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek
történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám
évek óta
azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és
távozz az
életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha
egyben
arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit
meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem
akar
imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát
iskoláinkban:
a
Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd
felebarátodat,
mint
önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a
gyermekeinket,
ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és
lerombolhatjuk
önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy
szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb,
ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az
iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a
diákokat,
nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és
semmiképpen
sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt
végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják
szüleiknek.
És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis
meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és
nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk,
rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül
azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha
elvégezzük
a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit
tesz valaki
(beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a
gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen
gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket
elérhetővé
tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad  szólás
ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat
és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a
tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek
bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a
gyilkosságra,
az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi
azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben
sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a
gyermekeinknek
lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz
között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket,
osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és
keményen
gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze
van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.
"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit
megöltek
az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"
És a válasz?
"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából.
Tisztelettel:  Isten."
Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent,
zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán
csodálkoznak,
miért megy a világ a Pokolba.  Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de
megkérdőjelezzük,
amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy
Istenben",
miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!
Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és
mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek
ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló
üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt
továbbítanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok
szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános
beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet
valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a
hétköznapokban.
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint
az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?
Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem,
akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.
Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj
arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!